Hogyan ismered fel, hogy miért vállalsz mindig túl sokat és hogyan lépj ki ebből a körből
Ha már te is feltetted magadnak a kérdést, hogy miért vállalok mindig túl sokat, akkor valószínűleg nem az a bajod, hogy nem tudod beosztani az idődet. Valami más húzódik meg mögötte és ez a valami sokkal érdekesebb annál, mint hogy esetleg hasznos lehet számodra egy jobb naptár-alkalmazás.
Ez a cikk nem arról szól, hogyan mondd ki hamarabb azt, hogy „nem”. Hanem arról szól, hogy hogyan értsd meg azt, hogy mi hajt bele újra és újra ebbe a mintába, mert amíg ezt nem látod, addig a határszabás csak erőlködés marad.
1. lépés: Állj meg, és nézd meg tényleg, mi van a listádon
Fogj egy papírt, és írd fel mindazt, amit jelenleg „cipelsz” : a munkában, otthon, a kapcsolatokban, a fejedben. Ne szépítsd, ne rendszerezd. Csak öntsd ki.
A legtöbb nő, akivel dolgozom, ezen a ponton szokott meglepődni. Nem azért, mert hosszú a lista, azt tudta. Hanem azért, mert papíron látva hirtelen abszurdnak tűnik, hogy ezt mind ő oldja meg, ő csinálja, ő tartja össze.
Ez az első és legfontosabb lépés: a láthatóvá tétel. Ami láthatatlan marad, azon nem tudsz változtatni.
2. lépés: Kérdezd meg magadtól: ki kért erre?
Vedd sorra a listát, és minden egyes tételnél tedd fel a kérdést: „Ezt tőlem kérték, vagy én ajánlottam fel?”
Meglepően sokszor az utóbbi az igaz. Önként vállaltad. Sőt, talán meg sem kérdezték, csak te már előre tudtad, hogy „úgyis nekem kell majd ezt megcsinálni”.
Ez nem azt jelenti, hogy te tehetsz róla, mert ez egy nagyon mélyen berögzült működésmód, aminek általában valami fontos oka volt valamikor. A kérdés az, hogy ez az ok ma is érvényes-e, vagy csak a szokás maradt meg belőle.
3. lépés: Azonosítsd be a mögöttes üzenetet
A túlvállalás ritkán önmagáról szól. Mögötte általában valamelyik (vagy több) ilyen mintát találod:
- „Ha nem én csinálom, senki sem csinálja meg rendesen.”: Kontroll szükséglet, amit általában régi tapasztalatok táplálnak.
- „Ha mindent megcsinálok, senki sem hagyhat el / lehetnek rám büszkék / szeretni fognak.”: A szeretethez kötött teljesítménykényszer.
- „Pihenni akkor lehet, ha minden készen van.”: Ami sosem következik el, mert mindig van még valami.
- „Ha megállok, összeomlik az egész.”: A nélkülözhetetlenség illúziója, ami egyszerre teher és kapaszkodó.
Melyik ismerős? Több is? Ez nem véletlen. Ezek a minták általában évtizedek alatt épülnek fel és pontosan ezért nem tűnik fel, hogy minták. Természetesnek tűnnek. Milyennek tűnik az, ahogy te működsz?
4. lépés: Figyeld meg a tested
A test nem hazudik, még akkor sem, ha a fejed még mindig azt mondja, „de hát bírom, semmi bajom”.
Kérdezd meg magadtól: mikor érzed a legjobban a feszültséget? Hol van a testedben: a válladban, az állkapcsodban, a gyomrodban feszültség? Mi az, amit „csak át kell vészelnl”, de már hetek óta tart? Mikor volt utoljára, hogy igazán pihentél? Nem összeomlottál, hanem pihentél?
A testi tünetek nem ellenségeid. Üzenetek. Azt jelzik, hogy valami, amit még nem tudatosítottál, a testeden keresztül próbál szólni hozzád.
5. lépés: Ne akarj azonnal „megjavulni”
Ez a lépés ellentmondásosnak tűnhet, de ez a legőszintébb, amit mondhatok: a túlvállalás nem egy rossz szokás, amiről néhány nap alatt le lehet szokni.
Ha megpróbálod erőből megváltoztatni: „mostantól nemet mondok”, „mostantól határokat szabok” és nem érted és nem oldod fel, akkor pár hét múlva ugyanott leszel. Csak egy adag önvádlással, bűntudattal gazdagodva.
Az igazi fordulat ott kezdődik, ahol megértéssel, nem ítélettel nézel rá arra, ami benned van. Ez az a pont, ahol a változás elindulhat. Amikor belül megváltozol. Ebben tudok segíteni Neked.
Összefoglalás: 5 lépés a kevesebb teher felé
- Tedd láthatóvá, mit cipelsz valójában
- Vizsgáld meg, ki kért rá, de tényleg
- Azonosítsd a mögöttes mintát
- Hallgasd meg a tested üzenetét
- Adj időt a megértésnek, beleérzésnek
Ha ezek a szempontok ismerős húrokat pendítetek meg benned, és úgy érzed, jó lenne valakivel végiggondolni: nem egyedül, nem fejből, hanem valóban, akkor kérj időpontot és beszéljünk!
Már tudod, hogy valami változni szeretne benned, csak még nem tudod pontosan, hogyan kezdjed?
