A kedvesség olyan viselkedési formát jelent, amelyet nagylelkűség, segítőkészség és figyelmesség jellemez, anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe. Legtöbbször egy pozitív, egészséges és könnyű tulajdonság. A kedvesség definíciója bár hasonló, azonban nem mindig és nem mindenki számára azonos; szubjektív.
Kedvesség
A kedvesség, mint tulajdonság nem csak mások iránti jóindulatot fejez ki, hanem az önmagunk iránti elfogadó és megértő hozzáállást is magában foglalja. A kedvesség megnyilvánulhat apró cselekedetekben, mosolyban, empátiában, segítő szándékban, vagy hozzáállásban. A hitelesen kedves emberekről minden kétely nélkül feltételezzük a megértést, a törődést, a jószívűséget, a nyitottságot, a nyíltságot, az őszinteséget, önzetlenséget, de mégis lehetnek kivételek.
A kedvesség hatására milyen pozitív hatások érhetnek az életminőségünkben?
A mások felé forduló kedvességünknek számos előnye lehet, mind a saját életünkben, mind a másokkal való kapcsolatainkban. Azt is mondhatjuk, hogy legtöbbször visszahatnak ránk a kedves cselekedeteink, de egy egyszerű mosoly, a vidámság is.
A megélt kedvesség és a pozitív hozzáállás csökkenti a stresszt és a szorongást, azaz nagyban segíti a jobb életminőséget is. A kedvesség javítja a kommunikációt, növeli a hatékonyságot, az emberi kapcsolatok minőségét és csökkenti a konfliktusokat.
Légy kedves magadhoz!
A saját magunkkal való kedves és megértő hozzáállással feloldhatjuk a belső gátjainkat és elindulhatunk a fejlődés és önismeret útján. Sokszor azonban nem tudunk őszintén kedvesek lenni magunkhoz addig, míg nem fogadjuk el magunkat. Ezért érdemes „dolgozni” magunkon, vagy épp hogy „játszani” – például egy SzomatoDráma játék keretében – hogy egy folyamat eredményeként eljussunk oda, hogy minél több őszinte tapasztaltunk legyen a kedvesség megélésében az adás és a kapás oldalán is, azon belül pedig a magunknak és a másoknak adásban is.
Amikor elfogadjuk és kedvesen, szeretettel kezeljük saját magunkat, könnyebben találjuk meg az erőt és energiát ahhoz, hogy másokhoz is kedvesek legyünk. Az önmagunkhoz való megértő hozzáállás segít az önelfogadásban, a belső béke elérésében, fenntartásában, és ez az önbizalmunk erősödéséhez is vezet, ugyanakkor növeli az empátiát és a törődést mások iránt is.
A kedvesség az emberi kapcsolatainkat is nagyban javítja
Nyitottsággal párosítva, kedvességgel kapcsolódhatunk „vadidegennek” gondolt emberekhez, akiket alkalomadtán, kíváncsian megszólíthatunk, mint még ismeretlen embertársunkat és többnyire gyorsan találhatunk egy közös témát az életünkben. Dr. Máté Gábor: „Normális vagy” könyvében ír arról, hogy a barátságos üdvözlés hiányát az agyunk támadásként, a biztonságunkra leselkedő veszélyként érzékeli. Mennyivel jobban JÓL-LÉTben érezhetjük magunkat, ha megadjuk egymásnak a barátságos, kedves köszöntést és még a folytatás is ilyen!
Kedvességgel azonban nem csak bővíthetjük, hanem erősíthetjük is emberi kapcsolatainkat és segíti a kölcsönös tiszteletet és az empátiát.
A kedvesség motivációt adhat és segíthet a nehéz időszakokban, betegségekkel, elakadásokkal és problémákkal való küzdéskor az elfogadásban, az empátia kifejezésében és a lelki gyógyulás elősegítésében is.
Amikor a kedvesség már túl sok és akár betegséghez is vezethet
Egy 1952-es pszichoanalitikus tanulmány az emlőrákos nőkkel kapcsolatban arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálatban részt vevők „nem képesek megfelelően kezelni, illetve kifejezni a haragjukat, az agressziójukat és az ellenséges érzéseiket (amelyeket inkább a kedvesség álarcával lepleznek)”. A kutatók úgy találták, hogy a páciensek megoldatlan konfliktusai „a tagadásban és a mások iránti túlzott önfeláldozásban mutatkoznak meg”. Erről a kutatásról Dr. Máté Gábor: „A test lázadása” című könyvében irt.
Ebből is láthatjuk, hogy a kedvességet sem sorolhatjuk be fehér vagy fekete kategóriákba, és komplex értelmezés nélkül nem érthetjük meg az embert a kedvesség mögött. A kedvesség felszíne alatt düh, kín, szorongás is megbújhat, még ha ennek nincs is tudatában az, aki épp összetéveszti az általa hordozott álarcot a valódi énjével.
A túlzott kedvesség okainak feltárására egy későbbi blogomban fogok visszatérni.
Kedvesség és a Maitri: Test és lélek harmóniája
Maitri egy szanszkrit szó, melynek a jelentése barátság, szeretet, kedvesség vagy megértés. A buddhizmusban a maitri az, mikor szeretetteljes barátságot ápolunk önmagunkkal és másokkal egyaránt. A Maitri gyakorlása azt hivatott elérni, hogy jól legyünk, kedvesek, megértőek önmagunkkal és másokkal is szemben.
Ez az elfogadó, kedves attitűd segít az önelfogadásban, az önbizalom megerősítésében és a lelki fejlődésben is, azon kívül, hogy kifelé, mások felé hogyan fordulunk. A gyakorlása révén a negatív érzelmek csökkennek, és növekedik a belső béke, az elfogadás, a pozitivitás és a boldogság.
Maitri, az elakadások gyógyítója
Képzeld el, ahogy az elakadások és betegségek lassan háttérbe szorulnak a belső kedvesség ereje által, melyben ott a szeretet ereje is. A Maitri, a barátság és szeretet útmutatója, mely megtanít bennünket arra, hogyan kezeljük a nehézségeket és fordítsuk azokat saját javunkra. Fontos, elengedhetetlen a kedvesség és Maitri a testi és lelki gyógyulásban!
A kedvesség és a Maitri között kapcsolat van. Mégpedig az, hogy a Maitri segít abban, hogy hajlandóak legyünk kedvesen és megértően viselkedni másokkal, míg a kedvesség a cselekedetek és hozzáállás révén fejezi ki a pozitív és empatikus hozzáállást mások felé. Mindkettő a pozitív kapcsolatok kialakításához, a lelki gyógyuláshoz és a belső béke megteremtéséhez szükséges.
Maitri és a SzomatoDráma játék
A Maitri a SzomatoDráma játékvezetés egyik alapelve, megteremtve az alapvető légkört ezzel. Természetesen az őszinte, szívből jövő kedvességet értve alatta. Hozzásegíti a résztvevőket az elfogadó közeg megéléséhez, hogy nyugalomban és védve érezzük magunkat. Idegrendszerünk veleszületett tulajdonsága, hogy kölcsönösséget és kapcsolódást vár. Egy-egy SzomatoDráma játék keretében pedig megélhetjük emberségünknek azt a mezsgyéjét, amivel a másikban is meglátjuk önmagunkat, amikor csak a létezésünkkel megajándékozzuk a másikat, amikor már azt is felvállaljuk, ami mégsem olyan kedves.
És mégis ettől még inkább gazdagodunk a JÓL-LÉTünkben.
