Egyik nap a háborúról olvasunk, másnap a klímaváltozásról, aztán az inflációról, a mesterséges intelligencia gyors fejlődéséről, az egészségügyi kihívásokról vagy éppen a megélhetés egyre növekvő költségeiről. Sokan közben idős szüleikről gondoskodnak, gyermekeik jövőjéért aggódnak, miközben a munkájukban is helyt kell állniuk. Nem csoda, ha néha úgy érezzük, túl sok lett egyszerre. A kérdés manapság az, hogyan tudjuk mindebben megtartani belső egyensúlyunkat.
Amikor a bizonytalanság állandóvá válik
Az emberi idegrendszer nem arra készült, hogy folyamatos készenléti állapotban működjön. Mégis sokan hónapok, sőt évek óta úgy élnek, hogy mindig van valami újabb ok az aggodalomra. Mire egy helyzethez alkalmazkodnánk, már érkezik is a következő. Ilyenkor könnyen azt hihetjük, hogy velünk van a baj. Pedig többnyire nem.
A tartós bizonytalanság természetes stresszreakciókat indít el bennünk. Van, aki harcolni kezd. Minden hírt elolvas, minden problémára megoldást keres, próbál mindent kézben tartani. Más inkább menekül. Kikapcsolja a híreket, nem akar róla tudni, mert úgy érzi, már nem bír el több terhet. Van, aki lefagy. Nehezére esik döntéseket hozni, elveszíti a lendületét, úgy érzi, nincs értelme semminek. Mások önmagukat hibáztatják, vagy állandó bűntudatot éreznek amiatt, hogy nem tesznek eleget.
Ezek nem gyengeségre utalnak. Sokszor egyszerűen azt jelzik, hogy az idegrendszerünk túl hosszú ideje próbál alkalmazkodni a bizonytalansághoz.
A felelős gondolkodásnak is van árnyoldala
Különösen igaz ez azokra, akik egész életükben felelősséget vállaltak másokért. Minél többet tudunk, annál több olyan problémával találkozunk, amelyért könnyen elkezdjük magunkat is felelősnek érezni. Aggódunk a családunkért. Aggódunk a munkánkért. Aggódunk a jövőért. Aggódunk a világért. Egy idő után azonban minden ugyanabba az irányba húz: úgy érezzük, hogy túl sok minden múlik rajtunk. Pedig a felelősség nem azt jelenti, hogy mindent nekünk kell megoldanunk.
Mi segíthet ilyenkor?
Számomra újra és újra ugyanaz a három kérdés bizonyul a leghasznosabbnak.
Mi az…
amin ma valóban tudok változtatni?
amire van valamennyi hatásom?
amit nem nekem kell megoldanom?
Ez elsőre talán egyszerűnek tűnik, valójában azonban sok belső feszültséget képes oldani. Nem tudom megállítani a háborúkat. Nem tudom egyedül megoldani a klímaváltozást. Nem tudom megszüntetni a gazdasági bizonytalanságot. De dönthetek arról, hogyan bánok a környezetemmel. Hogyan beszélek a szeretteimmel. Mit teszek ma az egészségemért. Mikor kérek segítséget. Miben vállalok felelősséget és miben nem. Amikor ezeket sikerül szétválasztani, gyakran a tehetetlenség érzése is csökken.
A közösség ereje
A nehézségek egyik legveszélyesebb következménye, hogy könnyen elszigetelődünk. Azt hisszük, egyedül kell mindent megoldanunk. Pedig sokszor már az is változást hoz, ha kimondhatjuk, mi zajlik bennünk. Ha másokkal kapcsolódunk, gyakran nemcsak új ötletek születnek, hanem a terhek is könnyebbé válnak. Nem azért, mert a problémák eltűnnek. Sokkal inkább, mert már nem egyedül cipeljük őket.
És ha ugyanaz újra és újra visszatér?
Előfordul, hogy a külső események mindig ugyanazokat az érzéseket hozzák felszínre. Állandó szorongást; folyamatos megfelelési kényszert; túlzott felelősségérzetet; bűntudatot. Azt az érzést, hogy minden rajtunk múlik. Ilyenkor sokszor már nem maga a világhelyzet a legnagyobb teher, hanem azok a régi belső minták, amelyeket újra és újra aktivál.
Éppen ezért az önismeret számomra nem azt jelenti, hogy kivonulunk a valóságból. Sokkal inkább azt, hogy egyre jobban megértjük, mi történik bennünk. Mert amikor felismerjük a saját működésünket, könnyebben tudjuk eldönteni, mi az, ami valóban a jelenről szól – és mi az, amit régebbi tapasztalataink, félelmeink vagy beidegződéseink erősítenek fel.
Az egyetlen következő lépés
Van egy kérdés, amelyhez én is gyakran visszatérek: Mi az az egyetlen következő lépés, amit most meg tudok tenni? Nem jövőre, nem akkor, amikor minden rendeződik. Hanem ma.
Néha ez csak egy telefonhívás, egy őszinte beszélgetés, egy séta, egy pihenőnap, segítségkérés, vagy annak felismerése, hogy nem kell minden terhet tovább egyedül cipelnünk. A világ bizonytalanságát valószínűleg nem tudjuk megszüntetni. De azt megtanulhatjuk, hogyan lehetséges, hogy ne a félelem irányítsa a mindennapjainkat.
Segítő szakemberként hiszem, hogy amikor egy emberben oldódik a belső feszültség, az nemcsak az ő életére, hanem a kapcsolataira, a döntéseire és a környezetére is hatással van.
Ha úgy érzed, most túl sok minden nehezedik rád egyszerre, és szeretnéd nyugodtan végiggondolni, mi zajlik benned, szeretettel várlak egy díjmentes Iránytű Beszélgetésre.
Nem azért, hogy együtt megoldjuk a világ problémáit. Viszont megtalálhatjuk azt a következő lépést, amely számodra most valóban lehetséges. Kérj időpontot itt: https://cal.com/huszka-zsuzsa/online-ingyenes-konzultacio
