Mi történik, ha valaki egész életében arra figyel, hogy a körülötte lévők jól legyenek? Sokszor éppen ő maga válik láthatatlanná, akár saját maga számára is. Ildikó története arról szól, hogyan kapcsolódhat össze egy gyerekkorban kialakult alkalmazkodási stratégia a felnőttkori kimerültséggel, és hogyan kezdhetjük felismerni azokat a régi belső szabályokat, amelyek ma már nem szolgálnak bennünket.
Ildikó (ez egy álnév) negyvenes éveiben járó alsó tagozatos tanítónő. Azzal érkezett hozzám, hogy úgy érzi, teljesen elfogyott. Egész nap gyerekekre, szülőkre, kollégákra figyel, mindenki számára próbál megoldást találni, miközben estére már saját magára sem marad energiája.
A legfájóbb mégsem a fáradtság volt számára, hanem az az érzés, hogy ő mindig meghallgat másokat, viszont az ő nehézségeire senki sem kíváncsi. Amikor megkérdeztem tőle, milyen kép fejezné ki leginkább azt, amiben most van, azonnal a három majom szobor képe jutott az eszébe: az egyik nem lát, a másik nem hall, a harmadik nem beszél.
Ahogy tovább bontottuk ezt a képet, egyszer csak kimondta: „Pont ilyen vagyok én is. Nem veszem észre, hogy mire lenne szükségem. Nem hallom meg a saját belső hangomat. És amikor lenne mit mondanom, inkább hallgatok.”
A „jó kislányság” elhatározta, hogy segít
A folyamat során egyre világosabbá vált, hogy ez a működés nem a tanári pályán alakult ki. A jelen inkább újra és újra aktiválta azt a mintát, amelyet Ildikó már kisgyermekként megtanult. Gyermekkorában a nagyszüleivel éltek egy házban. Édesanyja akkoriban sok nehézséget hordozott, gyakran volt szomorú, feszült vagy kimerült. Ildikó kislányként nem tudott ezen változtatni, de egy (természetesen nem tudatosan) megtanult: legalább ő nem lesz plusz teher. Jó kislány lett.
Nem sírt, amikor sírhatott volna. Nem mondta el, ha bántotta valami. Nem kérte azt, amire szüksége lett volna. Inkább figyelte mások hangulatát, alkalmazkodott, segített, és igyekezett mindig úgy viselkedni, hogy az édesanyjának legalább miatta ne kelljen aggódnia.
Ez a stratégia akkor fontos lehetett számára. Egy gyermek kevés dolgot tud irányítani a körülötte lévő felnőttek világában, de azt megpróbálhatja, hogy ő maga minél kevesebb problémát okozzon. Csakhogy ami gyerekként segített alkalmazkodni, felnőttként már önfeladássá válhat. Ildikó tanárként ugyanazt a működést vitte tovább: mindenki más szükséglete megelőzte a sajátját. Nehezen mondott nemet. Nem kért segítséget. Sokáig tűrt, majd amikor már nem maradt belső tartaléka, hirtelen és nagy erővel tört ki belőle a felgyülemlett feszültség. Ezután pedig rendszerint bűntudatot érzett. Pont azért, mert végre kimondta azt, amit valójában már régóta érzett.
Miért olyan nehéz „egyszerűen” határokat húzni?
Kívülről ilyenkor egyszerűnek tűnhet a tanács: mondj nemet. Húzz határokat. Állj ki magadért. Foglalkozz végre saját magaddal is. Csakhogy amikor Ildikó története és a jelenlegi működése összekapcsolódik, érthetőbbé válik, miért nem ilyen egyszerű ez.
Nem arról volt szó, hogy ne tudná, hogyan kellene viselkednie. Egy mélyebb belső működés kapcsolta össze önmaga képviseletét valami veszélyessel: ha önmagamat választom, csalódást okozok. Ha kimondom, amit érzek, megbántok valakit. Ha nemet mondok, cserbenhagyom a másikat. Ha nem tartok meg mindenkit, talán engem sem szeretnek majd. Innen indult a közös munka.
Milyen régi mondatok irányítanak még mindig?
A Théta Feeling oldás során sorra vettük azokat a korlátozó hitrendszereket, amelyek Ildikó történetéből kirajzolódtak. Olyan belső mondatokat kerestünk, amelyek egykor érthető válaszok lehettek a környezetére, felnőttként azonban már akadályozták abban, hogy saját magát is figyelembe vegye.
Többek között ezek jelentek meg:
„Jó kislánynak kell lennem.”
„Nem zavarhatok.”
„Ha kimondom, amit érzek, megbántok másokat.”
„Akkor vagyok lojális, ha úgy teszek, mintha semmi sem történt volna.”
„Mások döntik el, mikor beszélhetek a problémáimról.”
„Én nem vagyok fontos.”
„Nekem csak akkor örülnek, ha erőn felül teljesítek.”
„Nekem kell megtartanom a körülöttem lévő embereket.”
„Saját magam előtt is láthatatlan vagyok.”
„Akkor vagyok biztonságban, ha mindenki más jól van.”
„Én felelek mások érzéseiért.”
Ezeket olvasva talán érdemes egy pillanatra megállni. Nem kell mindegyiknek igaznak lennie rád. De van közöttük olyan, amelyik különösen ismerősen cseng?
Mi kerülhet a régi szabályok helyére?
A Théta Feeling folyamatban nem egyszerűen pozitív mondatokat próbálunk rábeszélni magunkra. A cél az, hogy felismerhetővé váljanak azok a mélyen működő meggyőződések, amelyek ma is befolyásolják a döntéseinket, reakcióinkat, kapcsolatainkat, majd dolgozzunk azok oldásán és új, támogatóbb belső viszonyulások kialakításán.
Ildikó esetében többek között ilyen új belső engedélyekkel dolgoztunk:
„Lehetek önmagam.”
„Őszintén kifejezhetem az érzéseimet és a szükségleteimet.”
„Képviselhetem önmagamat.”
„Én döntök arról, mikor és kinek beszélek a problémáimról.”
„Fontos vagyok.”
„Elég vagyok.”
„Szerethető vagyok önmagamért.”
„Megtalálhatom az egyensúlyt a saját igényeim és a körülöttem élők igényei között.”
„Egyre jobban látom és értékelem önmagamat.”
„Megtalálhatom a belső biztonságomat.”
„Minden felnőtt ember a saját érzéseiért felel.”
Természetesen egyetlen oldás vagy beszélgetés nem írja felül egy csapásra a több évtized alatt kialakult mintákat. Théta agyhullámú állapotban, azonban az átírás sokkal hatékonyabb A változás gyakran már azzal elkezdődik, hogy felismerjük: amit eddig egyszerűen a személyiségünk részének hittünk: „én ilyen vagyok”, „én mindig mindenkiről gondoskodom”, „én nem tudok nemet mondani” az lehet, hogy valójában egy régen megtanult alkalmazkodási stratégia. És ha valamit megtanultunk, akkor megjelenik annak a lehetősége is, hogy idővel másképp működjünk.
Nem kell megvárni, amíg teljesen elfogyunk
Ildikó néhány héttel később már más élményekről számolt be: arról, hogy egyre hamarabb észreveszi saját magát. Észreveszi, amikor ismét automatikusan másokat helyezne maga elé, amikor igent készül mondani valamire, miközben valójában nemet szeretne. Amikor megint ő akarja megjavítani mindenki más érzéseit. Már nem minden alkalommal várja meg, amíg teljesen kimerül, és nem kell feltétlenül „felrobbannia” ahhoz, hogy kimondja, mire van szüksége.
Kívülről ezek apró változásoknak tűnhetnek. Belül azonban óriási különbséget jelenthetnek. Amikor valaki először mond ki egy őszinte nemet anélkül, hogy utána órákig marcangolná magát, vagy segítséget kér anélkül, hogy gyengének érezné magát, akkor nem csupán egy új kommunikációs technikát tanul. Lassan másfajta kapcsolatot kezd kialakítani saját magával.
Néhány kérdés, amit érdemes magaddal vinni
Ha olvasás közben magadra ismertél, nem kell rögtön mindent megváltoztatnod. Első lépésként elég lehet kíváncsian megfigyelni, mi történik benned.
Kinek az érzéseit próbálom nap mint nap megjavítani?
Mi történne, ha egyszer én lennék fontos?
Milyen régi szabály irányít még ma is, amely valaha segített, de ma már inkább akadályoz?
Mitől félek valójában, amikor nemet szeretnék mondani?
Mit gondolok, mi történik, ha csalódást okozok valakinek?
Mikor érzem azt, hogy csak akkor vagyok szerethető vagy értékes, ha adok, segítek vagy teljesítek?
Mit jelez most a testem, amit talán túl régóta nem hallok meg?
Nem kell megvárni, amíg a testünk vagy a lelkünk egyre hangosabban kezd tiltakozni. Minél korábban felismerjük ezeket a régi működéseket, annál hamarabb teremthetünk lehetőséget arra, hogy ne kizárólag az automatikus mintáink irányítsanak.
Segíteni, gondoskodni, jelen lenni érték. De hosszú távon akkor maradhat valódi erőforrás, ha közben saját magunkról sem feledkezünk meg. Ildikó története ezért számomra nem arról szól, hogyan válhatunk kevésbé gondoskodóvá. Éppen ellenkezőleg. Arról szól, hogy mi magunk is bekerülhetünk azok közé, akikről gondoskodunk.
Mert amikor végre saját magunk számára is láthatóvá válunk, az nemcsak bennünk indíthat el változást. Más minőségben lehetünk jelen a kapcsolatainkban, a munkánkban és azok mellett is, akik fontosak nekünk. Ha szeretnéd megtapasztalni, milyen érzés úgy figyelni másokra, hogy közben önmagadról sem feledkezel meg, szeretettel várlak egy ingyenes 30 perces Iránytű Beszélgetésre. Lehet, hogy ez lesz az első lépés afelé, hogy végre Te is bekerülj azok közé, akik fontosak számodra. Kövess be itt további tartalmakért és kérj időpontot a beszélgetéshez itt: https://www.facebook.com/huszkazsuzsa/
